Elárulva 73 Rész Videa
Elemzése Babel Web Anthology:: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél Magyar kltk 18. szzad Berzsenyi dániel a közelítő tel père Girasek Edmond - Berzsenyi Dániel A közelítő tél | Elemzés Berzsenyi dániel a közelítő tel le Berzsenyihez hasonlóan hasonló érzések között született Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című alkotása, ő is akkor írta azt a művét mikor hazajött Itáliából, és igen-igen kilátástalannak találta az itthoni helyzetet. A vers stílusát tekintve klasszicista, erre utal az is, a több variáció és a mitológiai utalások. Az elégiákat tekinthetjük Berzsenyi költészete csúcspontjának. Ezekben nincs benne a tanító célzat, csak a tájleírás mögött az élet elmúlásának érzésvilága. A közelítő tél Berzsenyi egyik legismertebb és legelismertebb elégiája, talán az élethelyzet átélhetősége és az ősz elragadó ábrázolása miatt. Az első részben csak általánosságban ír az őszről, a tájról itt kétszer is megjelenik a "nincs" szóval való tagadás, ezzel fejezi ki az ellentétet az ősz, az elmúlás és az ifjúság örömei, a természet szépsége között.
A magyar felvilágosodást az elmaradottság, megkésettség jellemzi a nyugathoz képest. Berzsenyit nem elégítette ki a gazdálkodás, ezért éjszakánként gyakran írt verseket. Magányos volt, mivel nem volt szellemi társa, nem volt, aki elismerje, és ezért kilátástalannak találta az életet, ezek az okai annak, hogy több elégiát is írt. Az Osztályrészem, Búcsúzás Kemenes-Aljától mellett legfontosabb elégiája A közelítő tél. A közelítő tél máig a legismertebb műve. Berzsenyi ezt a művét 1804 és 1808 között, az ifjúkora végén Niklán írta. A mű címe eredetileg Az ősz volt, de ez Kazinczy javaslatára megváltoztatta, mert így már a vers címében is benne van a tél, így a statikus képet felváltotta egy dinamikus, mozgalmas kép, átvitt értelemben az ifjúkor elmúlásának fenyegetése. A vers szerkezete logikus felépítésű, először azt írja le, ami elmúlt. Ez a vers a ma emberének is könnyen érthető, mert az ábrázolt helyzet bárki által átélhető. A közelítő tél (Hungarian) Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
A Szeptember végén beszélője, ugyanakkor, nem csupán megszólítja kedvesét, hanem annál egy szinttel továbblép és kérdőre vonja azt, ezzel megkérdőjelezvén az imádott nő hűségét. A hűség megkérdőjelezésének, viszont fontos szerepe van a végső, igaz szerelmi vallomás fölfokozásában. Végül, verskompozíció szintjén is találunk különbséget és hasonlóságot a művek között. Mindkét mű természeti képpel indul. A különbség pedig az egymotívumok fölbukkanásának helye és száma: Berzsenyinél a szerelem csupán egyszer bukkan föl, a mű végén, míg Petőfinél már a második strófa második sorában találunk utalást a kedvesre. Következtetésképp, zárásként elmondhatjuk, hogy bár a téma mindkétkölteményben közös, azért hasonlóságokat is találunk a témák föltárásában, körülírásában. Egy nagyon fontos, kiemelendő különbség pedig a két műalkotásban található lírai én viszonyulása a szerelemhez. Míg a Szeptember végén beszélője úgy tekint a szerelemre, mint örök, időtlen értékre (annak ellenére, hogy a hűtlenség is fölbukkan), addig A közelítő télben a vers beszélője úgy tárja elénk ezt az érzést, amely a végső pusztulást nem képes megakadályozni, és valószínűleg épp ezért a többi értékkel együtt ez is elvész
Nem hozhatja fel azt tbb kikelet soha! Sem bhnyt szememet fel nem igzheti A hirtelen szóval a fiatalság pillanatnyi voltát hangsúlyozza. A következő versszakokban még jobban kiemeli az ifjúsága elmúlását, majd megemlíti, hogy alig kapott valamit az életben, reménytelennek ítéli meg az életet, valószínűleg, azért mert nem volt, akivel tudna beszéli arról, ami őt igazán érdekli: a költészetről, mivel nincs szellemi társa: "Lassanként koszorúm bimbaja elvirit, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajkam, még alig illetem Egy két zsenge virágait" E versszak első sorát egyébként a magyar irodalomtörténet egyik legszebb soraként tartják számon. Az utolsó szakaszban az elmúlásáról, a halálról, a halál végtelenségéről ír: "Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom Nem hozhatja fel azt több kikelet soha" A műben többször megjelenik a hervad, hull, zörög, borong, ezekkel a szavakkal a természet negatív folyamait emeli ki, de ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy mi volt, mit hiányol.
Mindig a negatívumokról ír, de mögötte mindig ott vannak a pozitívumok, amiket hiányol: "Hervad már ligetünk, s díszei hullanak Tarlott bokrai közt sárga levél zörög Nincs már labyrinth, s a balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. " A mű rendkívül zenei. Ennek el¬¬érésér¬e a költő hangulatfestő szavakat használ. Negatív festéssel – sok tagadó jellegű szóval – kifejezve ezzel az ősz komorságát. Mint sok más költő az irodalomban a tájat Berzsenyi is csak háttérnek használja, az igazi mondanivaló előkészítéséhez. A második részben rátér önmagára itt már nem általánosságban ír az őszről. Kifejti az ifjúsága végét, ősz komor hangulatát Leírja, hogy a természetben a tavasz meghozza a megújulást, de az ő életében már nincs "tavasz". A vers második felének első szakaszában elég filozófikusan fogalmaz az idő múlásáról és az elmúlásról: "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg" Igen sok metaforát használ az alkotó. Berzsenyi Dániel a magyar felvilágosodás egyik jelentős alakja.
Baudelaire, Charles Francia költőPárizsban született 1821. április 9-é vagyonos, magasabb rangú hivatalnok volt, művelt ember, műkedvelő festő, a 18. századi felvilágosodás híve. Második felesége egy (nála harmincöt évvel fiatalabb) árvalány lett - ebből a házasságból született a költő. Apjához kitűnő viszony fűzte: az öreg maga tanította meg írni-olvasni, fejlesztette
Ezeket a "nincs" szavakkal fejezi ki. Ezt a művet magányosságában elkeseredettségében írta. Az uborka hatása a szervezetre 2 Mennyi cukor kell egy nap 2018
Elárulva 73 Rész Videa, 2024